Érdemes jogi átvilágítást végeztetni, ha egy befektetés során a befektető nem ismeri a céltársaságot, vagy bizonyos anomáliákat szeretne feltárni, a megfelelő döntési pozíció elérése érdekében.
Mi a jogi átvilágítás célja?
A jogi átvilágítás célja, hogy a befektetések előkészítése során a befektetőnek már lehetősége legyen megismerni a remélt befektetés kedvezményezettjét (közismertebb nevén a céltársaságot), de értelemszerűen nem tudja feltárni az összes jogi kockázatot.
Irodánk a jogi átvilágítás során feltárja a befektetés lényeges jogi kockázatait, megvizsgáljuk a céltársaság szervezetének és működését, valamint ismertetjük megbízónkat a veszélyeztető jogi tényekről és körülményekről a befektetésének megtérülése érdekében.
Ügyfeleinket tájékoztatni szoktuk, hogy a befektetések előkészítése általában hosszú, több hónapos folyamat, ezért érdemes időben elkezdeni a céltársaság jogi átvilágítását. Jelentősen meg tudja gyorsítani a folyamatot, ha egy céltársaságnál vezetve volt a Határozatok Tára, rendelkezik szerződéses nyilvántartással és/vagy az ingatlanállományát ingatlankaszterben összegezte.
A jogi átvilágítás során irodánk megvizsgál minden olyan tényt és adatot, ami befektető befektetési döntéséhez szükséges:
- A céltársaság cégjogi struktúráját, tulajdonosi körét;
- Egyes munkakörökhöz tartozó típusszerződéseket;
- A céltársaság ingatlanállományát, míg ingók esetében csak nagyobb értékű, vagy nagyobb volumenű ingóknak van jelentősége;
- A szellemi tulajdont, főként a know-how, az IP, vagy védjegy azok a szellemi jogok, amiknek a jogi szempontú vizsgálata a céltársaság későbbi profittermelő képessége miatt nélkülözhetetlen.
Milyen megállapítások születhetnek a folyamat végén?
Az átvilágítási folyamat végén a gyakorlatban három féle megállapítás szokott születni, attól függően, hogy az adott jogi kockázat milyen mértékben veszélyezteti a befektető befektetésének megtérülését.
- A legsúlyosabb kockázatok azok, amelyek nem kezelhetők (például egy szerződés újratárgyalásával), és olyan mértékben veszélyeztetik a befektető megtérülését, hogy a befektetés nagy valószínűséggel kizárható.
- Enyhébb kategóriába tartoznak, azok a jogi kockázatok, amiket ugyan javasolt még a befektetést megelőzően kezelni, de önmagukban nem jelentenek kizáró körülményt (tipikus példája a hiányzó ügyvezetői szerződések megkötése).
- Végül a harmadik kategóriába sorolhatók azok a javaslatok, amelyek kezelése nem nélkülözhetetlen, de a céltársaság szabályos, vagy szabályozott és átlátható működéséhez (esetleges későbbi értékesítéséhez) nagy mértékben hozzájárulhat. Ilyen lehet például egy SZMSZ, vagy igazgatósági ügyrend elfogadása.
